"Zabolát Tröster Zebel-nek nevezi. Nevét a hagyomány szerint, mint fennebb látók, Zab oljá-tól nyerte, Benkő szerint (Spec. Trans. T. Sic. Sed. Háromsz.) egy régi – a határszéli tolvajok zabolázására épitett – váráról kapta. Én e vár fekhelyét sokáig kerestem, s mivel benn az erdőség valamely csúcsán véltem, meg nem találhattam; csak később, midőn annak felfedezhetése reményéről már-már lemondottam, jöttem nyomára. Mert e vár nem az erdőségekben, hanem a mostani falu között, azon a helyen volt, hol a helvét hitüek temploma, leányiskolája és tanitóháza áll. A várárok, mely ez erődöt környezte, s melybe a Zabola pataka beereszthető volt, öreg emberek állitása szerint néhány évtizeddelezelőtt még épségben volt. Sőt egyik lőréses bástya is még fennállott. Most azonban az árkokat betöltötték – mert Háromszéken minden talpalatnyi föld értékesitve van – beépitették, kertté, udvarrá alakitották, s szabad téren pedig medrébe tavak gyültek össze; de ha az ember e vonalon ásatásokat tesz, mindenütt régi, szilárd falzat nyomaira akad. A várnak lerombolt falaiból épültek hihetőleg a várkastélyos templom s a zabolai udvarházak is. Eltünt a vár, de a hagyomány megvédte emlékét s meg egy szép regét is, melyet Finta István pávai ref. lelkész oly költői tollal s oly szép felfogással dolgozott fel."

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása