"Gelenczén alól szűk völgyületben fekszik az igénytelen kis falu Haraj (Gelencze filiája), utolsó katholikus községe a Szentföldnek. Nevét Benkő a Heruloktól származtatja. Az 1567. évi regestrumbanHaraly néven 13 kapuval jegyeztetett be.
Harajban sokan egy német lovagok által épitett toronyerődöt keresnek, sőt Benkő is emlitést teszen ezen toronyról (Milkovia I. 104. l.); a néphagyomány is azt tartja, hogy itt régen barátok (szerzetesek) laktak, sőt a Harajon alól kiszökkelő előfokot ma is Barátok-nek hivják; hanem már most bajos lenne azt bebizonyitani, mit Philippi, Akner s mások állitnak, hogy azt a Barczát birt német lovagok épitették, mert a Philippi* által felhozott azon indok, illetőleg okadatolatlan egyoldalu állitás, hogy azt csak német lovagok épithették, mert az ő határvonalukba esett, s a székelyek csak később a lovagok elvonultával telepedtek oda, éppen nem áll, mert először tudjuk, hogy Háromszéknek egy talpalatnyi földje sem tartozott a német lovagok által birt területhez, mert az adománylevélben kijelölt prázmár vagy Tartlau patakán innen nem birtak egy talpalatnyi földet is, Tartlau vize pedig ide 7 mfdnyire van. És nem állhat másodszor azért is, mert a székelyek nem a lovagok elvonulta után települtek e vidékre, hanem ott laktak már nyolcz század óta. Azt azonban korántsem akarom vitatni, hogy Harajban barátok nem laktak, sőt annak bizonyitására a néphagyományt is – melynél más alap itt nincsen –elégségesnek itélem, hanem már most, hogy melyik lovagszerzet tanyázott itt, bajos lenne meghatározni mert tudjuk, hogy a szentföldi lovagrendek mindenikének, ugy a Templariusoknak, mint a johannitáknak voltak Európa minden államaiban s ugy nálunk is rendházai, priorságai stb. A gelenczei egyházközségi jegyzőkönyv azt állitja, hogy Haraj és Barátosban is a Templariusoknak birtoka volt*, s igy feltehető az is, hogy itt nem német lovagrend, hanem Templarius-birtok és torony volt. De hát már hol volt ez a sokat vitatott torony? annak semmi nyoma sehol. A nép azt hiszi, hogy az a mostani templom, mely uj épület, helyén állott, s mivel ott rejtett kincset hiszen, sokan is ásogattak, ott nemcsak, hanem most három éve az egész falu hivatalosan kirendeltetett kincset ásni, s bár a templom környékét mind felforgatták, ott kincset nem, de még falnyomot sem találtak.
A hagyomány azt is állitja, hogy az itt lakott barátok majorja a mostani Imecsfalva helyén lett volna. A major faluvá lételét és a falu néveredetét következő regével köti egybe:
Volt a barátoknak egy Mecs nevü tiszttartója, a barátok pedig erős bevehetetlen erődükből kicsapván, a vidék népét nyomorgatták és zsarolták. A miért a nép boszut forralt a féktelen papi zsarnokság ellen s Mecs gazdát elfogva, magokkal vitték, hogy a gondosan őrzött vár kapuit csellel nyittassák fel; de Mecs gazda menni nem akarván, I Mecs (Ite Mecs) szaakkal nógatták, s annyira megijesztették, hogy a vár kapuit megverve, bekéredzett a kapuőr felismerve a tiszttartó hangját, kaput nyitott s a bőszült nép beruhanván, a barátokat mind felkonczolta, erős – annyi nyomort okozott, annyi bűnt védett – várukat pedig alapjáig lerombolta. Mecs neve e győzelem emlékeül Imecs lett, s a barátok majorját közbenjárásaért jutalmul kapván, az ő utódai által népesitett uj telep Imecsfalva nevet nyert"
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása
