"E titokszerű töltést az itteni lakosok tatárok útjának nevezik; azon jött be – mondják – roppant nagy sergével a tatárok hatalmas, világrettegte királya Atilla, s a fennebb emlitett Király kutjánál (Fontina krajuluj), mely ő róla neveztetett igy, megálapodván, vezéreivel tanácsot tartott, a honfoglalás mikénti végrehajtása iránt. Részint ezen tanácskozás emlékéül, részint a törzsfőnökök ülőhelyéül – hun szokás szerint – nagy lapos köveket hordottak össze. Ott vannak még most is az óriási nagy kövek, a melyek látszólag távolabbról kerültek ide, mert a kut környékén oly fajtáju kőzet nem is létezik*. A tanácskozás végeztével nagy áldomást tartottak a Szármány mezején, hol a helyet még most is Hadivásnaknevezik. E helynevek, az azokkal kapcsolatos hagyományok, egy távol multnak sejtelmét költik fel a vizsgálódóban; a mesést kereső nép képzelődésében pedig a regék egy egész világát teremtik; igy aKirálykutnál hiszi a nép elrejtve Dárius kincsét, mely minden Szent-György napkor ki szokott gyulni; továbbá mondják, hogy a királyhegyi és kálváriai várakban régen Tündér Ilona lakott, s holdvilágos estéken ide a Királykutjához szokott tündérsergével tánczolni lejárni; de a midőn a törökök egy beütése alkalmával a papok keresztekkel ide feljöttek s a népet Jézus kiáltással vezették az ellenségre, a pogány tündérek megrettenve, ember nem járta havasokra huzódtak el e kiáltások elől, s most csak néha lehet csendes éjeken hallani a fák felett elhuzódó tündéreknek bájos zengedezését, de ember előtt többé nem mutatkoznak. A papoknak tündéreket elüző Jézus kiáltásait a Papok sánczánál kivívott győzelmekkel hozza a nép kapcsolatba. Ugyanis egykor nagy török-tatár tábor tört be a Bodzán, s a Királytetőn levő várat meglepvén, bevették s az ottani székely őrséget levágták, egy azonban elmenekülvén, hirt vitt Háromszékre és Hétfaluba a közelgő vészről; a nép mindenütt fegyvert ragadott s papjaitól vezettetve, a Bodola közeli Pap pataka völgyén (mely ekkor nyerte e nevét) felvonultak a Bodzára, hol a régi tatárút töltését, a Bodza völgyében magasra feltöltve és sánczczal ellátva, ennek fedezete alatt várták a közelgő ellent, a melyet papjaik vezetése alatt énekszó, nagy lárma és Jézus kiáltással megrohanván, annyira megfélemliték, hogy az összezavarodva eszeveszetten futni kezdett; – a székelyek a futókra ütvén, igen sokat levágtak közülök, a megmaradottakat egész a határszélig üzték. Ekkor nevezték el a töltést Papok sánczának, a közeli egyet Lármafának, mert a kiállitott őrök innen adtak jelt a töltés mellé huzódott székelyeknek az ellenség közeledéséről."

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása