"Szent István az Aporral szövetkezett ős hitvédőket egy véres harcz után legyőzvén, a székelyeket a keresztény vallás elfogadására szoritá; de Péter, Aba és András királyok trónfeletti viszálygásai alatt az őshithez ragaszkodók ujból felemelvén fejeiket, Bálványosban ujból füstölgött Hadúr tiltott oltára, mignem I. Béla azt fegyveres erővel véglegesen le nem dönté*).
Az ős valláshoz annyi szivósággal ragaszkodó Aporok kersztyénné lételét regényes szinben adják elő. Ugyanis a Bálványos várában lakó Apor István, Sándornak fia beleszeretett a hatalmas Mikének egyetlen bájos és dúsgazdag leányába. A leány is osztá szerelmét, de a tutorok e viszonyt, s a szerelmesek egyesülését ellenezték éppen azért, mert a levente pogány volt. István keblében a hit, a lelki meggyőződésnek a szerelemmel való küzdelme a legiszonyubb harczot vívta, kétségbeesetten tépelődött sötét rengetegjeinél is sötétebb fájdalmában; már el is indult a Büdös barlangnak halálos üregébe, hogy véget vessen gyászos életének, midőn Hadúr papja, a nagy tiszteletben álló jós, azon tanácsával, hogy rabolja el a leányt, bátor lovagként visszatérité.
István követte a szive szerinti tanácsot, két fitestvére s néhány hű fegyveresével átöltözködve, lement a torjai vásárra, hol midőn Mike bájos leánya anyja a s több leánytársával az egyházból jönne ki, elragadta s gyors paripájára emelve, kedves terhével sebesen robogott erős vára felé. Azonban a leányvesztett anyának jajveszéklésére a vásáros nép fegyvert ragadva rohant a merész nőrabló után, de ott állott Istvánnak legifjabb testvére feltartóztatni a boszus népet. Elszánt harcz fejlődött ki, melyben a győztes nép a fiatal Apor elejtésével folytatta üldözését. Már-már nyomában voltak a kettős terhével lassabban haladó ménnek, midőn az erdő végső kanyarulatánál a középső testvér tartá fel őket a vár csatlósaival. Az elszánt védelmezőket itt is legyőzte a nép, a második testvér is elbukott, de ezalatt István várába ért.
Nyugton azonban itt sem lehetett, mert a leányát vesztett anyától és a papoktól feltüzelt nép ostrom alá vette a várat, de nem volt, a ki azt védje, mert István testvérei s a harcznokok elhullottak már s az ellenállást, mit a várban maradt öregek kifejthetének, hamar megtörte a nép dühe. Már a kapu betörve s a nép az udvaron van, midőn István a vár zömtornyába vonulva, egymaga akarta védni azt.
A nő, kinek keblében a gyermeki érzet és a szerelem harcza dúlt, esdve kérte, hogy legyen keresztyénné, akkor aztán anyja átok helyett áldást adand frigyökre s mindketten mentve lesznek. De István őseinek hitét elhagyni nem volt hajlandó. Végre is alkudozásba bocsátkoztak s a leány szivható kérelmének azon eredménye lett, hogy István beleegyezését adta arra, miszerint születendő gyermekei megkereszteltessenek. Az anya, papok és nép is megnyugodtak ebben, s az ostromlóhad násznéppé változva, fényes menyegzőt tartott."
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása
