"A helységben magában nem sok nevezetest találunk, de környékén már hálásabb tér nyilik a kutatásra. Csak futólag emlitem meg a falun alól levő Kápolna nevü helyet, s azután az Óriáson levőóriások pinczéjéhez vezetem el az olvasót.
Óriásnak az Eresztvénytől nyugatra emelkedő azon kifutványt nevezik, mely az Olt és Feketeügy közti hegységnek egyik végfokát képezi. E hegynek tetőlapján 100 lépés kerülettel biró 4–5 öl magasságu töltés, vagy jobban mondva körgátony látható, mit – mivel közepe üreges – egy váracs vagy őrtorony maradványának tartok. Ettől nyugatirányu 100 lépés távolra másik 70 lépés kerületü ily kisebb körgátony emelkedik. Az előbbit óriások pinczéjének, az utóbbit óriások kutjának, s ezekről a hegyet magát Óriásnak nevezi a nép.
A rege azt mondja, hogy ott oly roppant óriás lakott, ki innen pár lépéssel a torjai Bálványosra s borosnyói várhoz lépett. Az óriásnak azonban minden nagysága s minden hatalma mellett is el kellett e vidékről húzódnia akkor, midőn az emberek származásakor a vidék birtoka ezeknek itéltetett oda, de távozása előtt roppant pinczét készített a hegy gyomrába*, s roppant kincsének elvinni nem tudott részét oda rejtette el, mely hit alapján a vidék lakói szorgalmatosan is ásogatnak az itten vélt kincs után. Azonban véleményem szerint ezen ily czifra mesékkel felékitett műmaradvány nem egyéb volt, mint egy középkori oly figyelő váracs, melynek csak zömtornyai voltak kőből épülve, míg kivülről azt csak karózat és földtöltés övezte; ezek el is tüntek nyomtalanul, míg az erőteljes épitészetü zömtornyoknak romjai egészen korunkig fennmaradtak. Ezen erőd fekvése itt e hegyfokon, – honnan egész Háromszéken annak ugy fel-, mint alvidékén végig lehet pillantani – igen előnyös volt, s mint a rege jelöli, a Bálványos és Borosnyóköri várak közti egybeköttetés volt hivatása. Az ember megjelentével elköltözködő óriás regéje olyasmit sejtet, hogy azt már a székelyek ide települte előtt e tájt lakott nép épitette, sőt még az sem lehetetlen, hogy a középkori várt megelőzőleg a rómaiaknak állott itt egy oly vigiliája, mely a komollói és kézdi-vásárhelyi castrumok közt az azon korban szokásos hadi távirdát képezte, egybefüggésben egy másik, ugyan e hegyháton hátrább fekvő, ilyszerü és a besenyői Csente tetőn levő harmadik ehhez hasonló dombozattal, melyek szintén ily őrtornyok vagy vigiliák mradványai lehetnek, azonban az óriás (a római) elvonult az emberek (a gót és hun) megjentekor, kiknek e tájra költözött raja a székely telephelyének oltalmára igénybe vehette, s saját erőditvényi modorába alakitva, hasznosithatta a rómaiaktól hátramaradt erődöt. Mindezek azonban csak a rege homályos mécsének bizonytalan világitásában felötlő sejtelmek, melyeket csak rendszeres ásatások nyomán lehetend talán egykor megerősiteni, vagy lerontani."
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása
