"A fürdő felé haladva, szebbnél szebb tájak, meglepőbbnél meglepőbb képek bontakoztak ki a fenyvesek magányából; az utas egyik meglepetésből a másikba esik, s látérzéke alig elégséges mindent felfogni, átvizsgálni. A Sólyomkőn felül néhány száz lépésre a régi és uj ut elágazásánál egy balparti hegygerincz csaknem a völgynek túlfeléig szökell elő, az utas kiváncsian keresi a helyet, hol tört ezen magas trachyt gátlaton utat magának az Olt, midőn tovább haladva, az ut csakhamar következő kanyarodásától bámulattal látja, miszerint a folyam az emlitett hegygerincz szirtfoka alatt ásott magának medret, s a felette függő sziklahid alatt félelmesen örvényelve, haragos morajjal simulnak át hullámai.

Ezen sziklahidat Likaskőnek nevezik, mivel távolról tekintve, az valójában lyukasnak tetszik, mert szélső része meder fenekén látszik nyugodni. Hogy én e bámulatos természeti jelenetet közelebbről is megvizsgálandó, leszálltam a völgybe, azt előre is feltételezi az, ki eddig utamon követve, meggyőződhetett, hogy mindent, mi figyelmet érdemel, lelkiismeretesen szoktam vizsgálódásom tárgyává tenni, s már egyszer ott levén, daczára azon néphitnek, hogy a Likaskő sziklaüregében óriás kigyó lakik, mely az arra közelgőt felfalja, én mégis beusztam a szikla sötét földalatti menetébe, ekként aztán meggyőződhettem, hogy a sziklahid a talajt sehol sem éri, hanem önerejénél fogva függ a légbe, valamint láthattam e sajátos sziklaürnek megrenditően nagyszerü belsejét."

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása