"De hagyjuk a falut és lakóit és haladjunk feljebb, a völgyön, mely a Ladócznál megtöretve, délnyugatra irányul. A völgy fenekén félórára a falutól egy több ezer láb magas czukorsüveg-alaku hegy tornyosodik fel. Ezen a Bagoly patak és Várnicza által körülfolyt hegyet Várbércznek hivják; és e büszke csúcstetőt valóban vár koronázta egykoron, a mint azt a nagy kiterjedésü, csaknem ezer lépés kerületü fennlapot félköred (oval) alakban körülfolyt falak elhantolt gátonya, az azt körülövezett mély sáncz és a hegyoldalba kanyargólag bevésett ut csalhatlanul bizonyitják. Egy bemélyülő üreg a várkut helyét jelöli.
Ezek az itt állott nagyszerü épitkezésnek nyomai. De e nyomok mellett – melyek a vár egykori létét kétségtelenné teszik – más történelmi biztosságot nyujtó adattal nem rendelkezhetvén, lássuk legalább a titokteljes várnak regevilágát.
E várat az óriások királya lakta, oly irtózatos nagyságu lény, ki innen egy lépéssel a Brassó feletit Czenkre lépett, s oda a hegyfkra akasztva üstjét, ott főzte meg puliszkáját. Ez az óriás épitette a brassói templomot is. Azonban az óriások hosszu idő folytán szintén elvénültek, fajok veszendőben volt, mert a mostani emberek származni kezdettek. Az óriás leánya egy nagyon lement a völgybe, hol a föld uj szülöttjeiből – kik már a földet művelgették – felszedett néhányat ökröstől, s kendőjébek ötve felvitte atyjához, de ez rárivalt: vidd vissza, honnan hoztad, mert ők következnek utánunk. Végre a haldokló óriás a várban állott nagy arany harangokat – melyekkel a többi óriásokat gyülésre össze szokta volt harangozni – a vár kutjába temette el. Ott vannak azok most is és ünnepnapokon ugy zúgnak, hogy reng belé a hegy, valamint ott vannak a hegy keblében levő pinczében elrejtve roppant kincseik is. Ezen pincze ajtaja bizonyos időben kinyilik. Egyszer egy csobány (oláh pásztor) nyitva találván az ajtót, bement s glugáját (csuklya) megtöltve aranynyal, kiindult; de az ajtónál két fekete kecske őrködött, ezek mekegésére a becsapódott ajtó, a serényen kiugrónak gluga szárnyát oda kapta, s bár kiszakitotta, de addig távozni nem tudott, mig a hozott pénzt kinem önté, melyazonnal széltől elkapott lapuvá változott át."
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása
