"Fájdalom itt is ki kell előre mondanom, hogy miként ily régi emlékeink nagy részénél, ugy itt is történeti tudomással, a mult titkait felderitő történelmi adatokkal nem birunk, s ekként e rom is a mesés homály sötét ködébe van burkolva, hol a kutató iránytalanul tévedez legfelebb egyes regét, csudás meséket, s homályos néphagyományokat talál, a melyeket szintén szükséges feljegyezni, hogy a feledékenységtől megvédve legyenek.

a monda szerint tehát e várat szerecsen óriások épitették és lakták, kik a fennebb fekvő, s ugyanezen hegylánczolat főcsúcsán feküdt Kincsás várába léptek fel egypár lépéssel.

Ezen rege mutatja, hogy Herecz és Kincsásvára egybeköttetésben álló két testvér-vár volt, s hogy azt valami fekete fegyverzetü nép lakhatta, mit ha a szász irók megtudnak, azonnal rámondják, hogy azok a fekete keresztes német lovagok voltak, miként a Feketeügy nevéből is azt hozták ki, hogy azon folyó a német lovagokról nyerte nevét, s azok birtokainak képezte határát.

A rege folytatólag azt is mondja, hogy a szerecsen óriások roppant kincsei itt Hereczvárának földalatti picnzéiben vannak nagyszámu fekete pulyák (törpék) őrizete alatt elrejtve. Egykor egy pásztorgyermek beesett e pinczékbe, ott nagy csapat fekete pulya evett, ivott, tánczolt, őt is kinálták fekete kancsóból; fekete hordóban pedig roppant kincs volt felhalmozva, de a meglepett fiu felsohajtott: „Én jó Istenem, hová jutottam.” Az Isten nevének emlitésére az addig barátságos indulatu pulyák megragadták fiunkat s egy lappancson kidobván, mivel ő ijedtében folytonosan Isten nevét emlegette, ugy röpitették a bokrok felett, hogy az erdő szélén félholtan rogyott egybe, hol őt kereső társai megtalálták, s ma bár öreg ember, mennyre, földre esküszik, hogy ez a történet, mit képzelete teremtett, szóról szóra igaz."

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása