"Csomafalva terjedelmes erdőségei között egy Várhegy nevezetü havas levén, ez elnevezés oly vonzerővel hatott reám, hogy bár nagy távolra van, bár utja kényelmetlen és fáradságos, én egy várrom felfedezésének vágyától lelkesedve, mégis elhatároztam oda rándulni. Utunk jó darabig a Somlyó vize* terén vezetett, azután a Kis-Somlyó hegyek közé mélyedő völgyébe tért be, hol fürészmalmok és kásatörők* képviselik az ipart. Fennebb e völgy havasias küllemet ölt, szép fenyvesek-koronázta sziklák tornyosodnak fel, melyek alján az összeszoritott patak haragosan tombol sziklamedrében, aKőzúgónál pedig szép zuhatagot alkotva rohan le. E zuhatag nem annyira nagy esése (alig 3 öl), mint környezete miatt nem csak meglepően szép, hanem nagyszerünek mondható. Mindkét oldalán függélyesen felmeredő sziklák emelkednek, melyeknek fenyves-árnyalta alján szirtfokról zobognak le a pataknak habbá tört hullámai, ezredévek türelmével vájt gyönyörü sziklamedenczébe veszve, mely fölé függő pallókat maga a patak elsodort fatörzsekből alkot, keresztül fekteté szirtöble felett azokat, hogy legyen erkély, a honnan elbámulja a néző vizének szeszélyes játékát, hogy legyen alap, a honnan gyönyörködjék az ezüst hullámoknak zajongó lerohanásán, de mintha a természet a nagyon ritkán idejövő utasnak minden kényelmet biztositani akart volna a sziklaszorulatban, hol különben lennebb menni nem lehetne, kényelmes lépcsőzetet vésett a meredek sziklaoldalba, ekként alólról valódi festői nézpontjáról is bámultatni engedvén ezen sajátszerü zuhatagot, melynek környezetét nagyszerüen ékité, a mennyiben a sziklák oldalait élénk szinü mohákkal, lecsüngő zuzmókkal vonta be, a mederszéleket pedig a vizi flóra gazdag szinvegyületü virágágyaival ültette be, hogy a sziklák kietlenének ezen büvös oázát nagyszerüsége mellett kiessé is tegye."

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása