"Mig Rákóczinak Isten és Szabadság szóval jelzett zászlói fennlobogtak, addig Gyergyó természettől védett földére ellenség nem léphetett, de 1707-ben, a haza ügyének hanyatlásakor, Akton győzelmesen előnyomuló serege mindent feldulva, közelgett Csík felől Gyergyónak. Both királybiró harczedzett bátor népét összegyüjtve, a Geréczesre elébe ment, s ott a győzelemhez szokottat feltartóztatván, nagy veszteséggel visszaverte; de a szentdomokosiak között találkozott két oláh, kik havasi mellékösvényeken bevezették az ellent Gyergyóba. Ekként a helyükön emberileg megállott gyergyóiakat váratlanul hátulról is megtámadván, két tüz közé szoriták és szétverték, a nép elmenekült a havasokra, de a soha nem hátrált hős vezér Both vérző sebeitől lankadtan az ellenség fogságába került, azon ellenség kezébe, mely győzelmét undok tettekkel szennyezé be, mert Akton féktelen labanczai a védtelen Gyergyónak esve ugy feldulták, hogy nem maradt egy fedél sem, mely alá lovaikat beköthették volna; a győzelemittas vezér pedig feldulta Both várát, s őt magát czéltáblának kiállitva, kis fiaival lövöldöztetett reá, mig nemes lelke – a nép hite szerint – égbe szállt.

Cserey Mihály is elbeszéli e történeti tényt, de egészen máskép. – A népet Akton ellen vezetett királybirót Elekes Andrásnak nevezi. Emliti Akton bérenczeinek rémitő dulásait, elmondja, hogy a falukat felégették, a marhákat méneseket elhajtották, a szárhegyi kolostort feldulták, s a kurucz barátokat (szerzeteseket) jól megdöfölték; az elmenekült nemesek házait, azok között Lázár Ferencznek szárhegyi kastélyát is fölégették. Both András levágását is emliti Cserey, de hogy minő állásban volt, nem mondja; azonban Losteiner, a hitelt érdemlő történetiró, mint királybiróról szól róla, s embertelen kivégeztetését történeti érvényre juttatja; miért a Both királybiró emlékével kapcsolatba hozott várromnak szent emléknek kell lenni minden honfi előtt, oly töredéknek, mely a szabadság egy magasztos vértanujának emlékével van kapcsolatba hozva.

Szokásban van, hogy hushagyó kedden a sz.-miklósi fiatalság kigyül a Vároldalára, honnan estve szurokkal és szalmával elkészitett tüzes kerekeket bocsátanak le, végre nagy örömtüzeket gyujtva, azok körül hatalmas áldomást csapnak. Hogy e népünnep honnan vette eredetét, már a hagyomány sem tudja; lehet, hogy azt eredetileg Both emlékére szervezték, később azonban a keletkezés indokát elfeledték az utódok, vagy ha nem ugy van is, könnyen kapcsolatba lehetne hozni Both nevével, ekként a hősnek maradandó emlékünnepet szerezvén."

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása