"A Szökőpatakon felül az Olt szorosa ujból egybeszükül, s a mind végig elragadóan szép szorosnak nagyszerü felső sziklakapuja áll előttünk, melynek jobbparti szirtoszlopát a Nyires csaszló, balparti támfalát a Függőkő alkotja.

Azonban a Függőkőhöz ért vándor előtt egyszerre elzárul az út, mert egy, több száz öl magasságu, falmeredeken emelkedő gyüleg (conglomerat) szikla, a félelmes Gudunak előfokát alkotó Függőkőtornyosodik előtte, sötét szinezetével baljóslatu roppant sziklahegy, mely a lábánál örvényülő Olt fölött erkélyszerüleg kihajolva mered ég felé.

A sziklamederbe szoritott folyam haragosan zugva ütődik e sziklához, melynek alját százados dühében elnyalta. Ott kanyarognak elnyeléssel fenyegető vészes örvényei, melyeknek mély tölcséreiben lakik – a néphit szerént – a halak királya, az óriás nagyságu koronás harcsa, oly szörnyeteg állat, mely az embert légyként nyeli el; mondják, hogy gyakran látták gyémánt ragyogványos fejét a hullámokból kiemelkedni. Egy alkalommal pedig a mátéfalvi halászok nagyhálójába kerülvén, azt oly erővel szaggatá szét, hogy a két csolnak, – melyen a háló végét tartók voltak – összecsapódott. Ez és több ilyen rémes rege él a nép között a Függőkő örvényeit lakó óriási harcsáról, melyek képzelt vészekkel még félelmesebbé teszik azon sziklát, melynek veszélyeivel amugy is meg kell birkózni az utasnak ki, ha megszakadt ösvenyének folytatását keresi, a Függőkő Oltra néző oldalán egy alig 6–8 hüvelyk szélességü bemetszést fedez fel, mely most felemelkedve, majd lelejtve vonul tova. Ez az út, melyet követnie kell és azon mulhatlanul keresztül kell hatolnia, mert a balparton ez az egyedüli kizárólagos közlekedési vonal; s bár még a gondolat is borzalommal tölti el, hogy ez lesz követendő útja, de azért elvégre mégis el kell határoznia magát, hogy ezen Mohamed paradicsomának kardélü hidjánál is veszélyesebb ösvényre lépjen."

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása